lészen. hanem még az Istené is, annak az irgalmaság attyának. aki meg elözi szükséginket. minek elötte azokot kérjük tölle. a náziai szent gergely. azt mondgya, hogy a ki meg elözi amások szükségit, Istene lesz annak, akivel jót tészen. mi indithattya ennél jobban fel az embereket arra, hogy az Isten alkalmatoságot adván fel keresék az olyanokot. akiknek hasznokra lehetnek. mely boldogok agazdagok, és ahatalmasok akiknek anyi sok alkalmatoságok vagyon, hogy ártatlanul. felyeb valok lehesenek atöbb embereknél.? mely szép foglalatoság mindenkor arra figyelmezni., valamint az Isten. hogy a jó téteményeket el hinttsék mind azokra, akik körülöttek vannak. szent pál azt mondgya. hogy meg ne szünnyünk ajó tselekedettöl. Én nem keresem ami nékem hasznos, hanem a mi sokaknak. hogy üdvezüllyenek.

44.

A gazdagok azt gondollyák. hogy egészen bé töltik az alamisnálkodásnak parantsolattyát. hogy ha valamit adnak, a szükségek felyül valobol.

A valoságos keresztyén azt tudgya. hogy mindenkor tartozik oda adni a szükségin felyül valoját. és némelykor a szükségesböl is.

Azt senki sem tagadhattya. hogy az Isten ne parantsolta volna nekünk az alamisnálkodást. azt olvasuk atörvényben. melyet az Isten adot a sidó népnek mondván, Ha valaki az atyád fia közül szegénységre jut, meg ne kemenyittsed szivedet, se meg ne vonnyad kezedet., hanem nyisd meg azt a szegénynek. és adgy költtsön ami nelkül látod szükölködni, hogy ne kiálttson. ellened az urhoz. és bünödre legyen. hanem adgy néki. és ne tselekedgyél semmit tsalárdul. az ö szükséginek meg könyebitésében., hogy meg áldgyon téged ate urad Istened. a szegények el nem fogynak lako földedröl. azért parantsolom néked hogy fel nyisd kezedet a szükölködö atyád fiának. és szegénynek. mind

(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 884)


Előző oldal | Következő oldal